Ezeken a borongós napokon mi más vidíthatná fel az ember szívét, mint az otthonunkba csempészett természet, ezért a mai bejegyzésben egy igazi növénykülönlegességgel készültem.
Habár nálam az állandó toplistás növények az anyósnyelv, a szobai futóka és a fokföldi ibolya, melléjük lopták be magukat az orchideák és a tillandsiák. A tillandsiák a broméliák családjába tartoznak, azonban van egy különlegességük, de ne szaladjuk ennyire előre. Már most előre elnézést kérek, ugyanis a sok latin nevet fogok használni, mivel a tillandsiák annyira nincsenek benne a magyar köztudatban, így nevet magyar elnevezéseik sincsenek, mint például a legtöbb orchideafajnak.
A tillandsiák Dél-Amerikában őshonosak, és tulajdonképpen két fő típust különböztetünk meg. Kezdem az egyszerűbb esettel.
Vannak a tölcséres fajok, melyekre jellemző, hogy ugyanúgy néznek ki, mint a legtöbb broméliafajta (guzmán bromélia, neoregél bromélia, a pikkelyvirág vagy vriesea, nem mellesleg az utolsó a tillandsiák legközelebbi rokonai): a leveleik tölcsérbe rendeződnek, és a tölcsér közepébe kell mindig vizet önteni. Szeretik a meleg és párás levegőt. A tölcséres fajok közül nagyon sok helyen kapható a Tillandsia cynea nevű faj, mely az alsó képen látható.
Gondolom így már ismerős, hiszen a legtöbb virágüzletben, hipermarketben is kapható ez a növény. A legtöbb broméliához hasonlóan ez a faj is virágzás után szép lassan elpusztul, azonban előtte sarjakat nevel. Ezt a növényt ugyanúgy kell nevelni, mint a legtöbb broméliafajt. Tegyük világos helyre, ahol kellően meleg van (18-25 C fok), és párásítsunk nekik. A locsolással vigyázzunk, két locsolás között hagyjuk egy kicsit kiszikkadni a földjét, azonban a levéltölcsérben legyen mindig víz. A fenti képen bemutatott növény gondozása igazán nem nehéz.
A tillandsiák második csoportja az igazi különlegesség: ezeket a növények angolul "Air plants"-nek - levegő növények - hívják, nem véletlenül, ugyanis nem a gyökereiken veszik fel a szükséges vizet és tápanyagot, hanem az egész növényt beborító vízfelvevő pikkelyszőrökön keresztül. Ha van is gyökerük (nem minden fajnak van), akkor az csak kapaszkodásra szolgál. Ebből kifolyólag nincs szükségük ültetőközegre (sőt el is rohadnak benne), egy faágra rákötözve boldogan éldegélnek. A legtöbb faj nem is igényes a páratartalomra, ugyanis sivatagban él, és a nedvességet a hajnali harmatból nyeri. Hazájukban, Dél-Amerikában sziklákra, kaktuszokra kapaszkodva élnek. Tulajdonképpen a sivatagoktól a köderdőkig mindenhol megtalálhatóak. Lakásban tartva jól tolerálják a száraz szobalevegőt (nálam konkrétan a radiátor közelében vannak, és prímán növekednek), de a köderdőből származó fajok akár hűvösebb helyiségben, ablakközben is teleltethető 5-10 fokon, természetesen ebben az esetben a locsolást is csökkenteni kell. Ha már locsolásról van szó, sokakban felmerülhet a kérdés, hogy ha nem ültetjük földbe a növényt, akkor hogyan kell locsolni? Először is: takarékosan. Azt vegyük figyelembe, hogy ezek a növények sokszor csak a hajnali harmatból nyernek vizet, így a túlzott öntözés a visszafordíthatatlanul rothadáshoz vezet, és a halálukat okozza. A rothadást sajnos már csak akkor - hetekkel később - vesszük észre, amikor késő van már, és a növény menthetetlen. Öntözni úgy lehet, hogy vagy permetezzük őket, vagy vízbe márthatjuk 5-10 percre. Mielőtt visszaakasztanánk a helyére hagyjuk egy meleg helyen teljesen megszáradni, ez főleg télen nagyon fontos, hiszen a nyári kánikulában nagyon hamar megszáradnak a növények. Nyáron akár naponta is locsolhatunk, télen azonban tapasztalatom szerint elég néhány naponta finoman bepermetezni esetleg egy héten egyszer néhány percre beáztatni. De nagyon vigyázzunk, hogy a növény gyorsan megszáradjon, jártam sajnos már pórul túllocsolással, így kezdőknek tényleg az javaslom, hogy inkább kevesebbet öntözzenek, azt jobban viselik a növények. Lehet kapni speciális tillandsia tápoldatot, vagy orchidea tápoldattal szintén lehet tápozni, ezt locsolásnál adjuk a vízhez, és azzal permetezzük be a tillandsiákat. Hogy mikor kell locsolni, azt onnét tudhatjuk, hogy a levelek összesodródnak.
Be kell valljam, egyszerűen rajongok ezekért a növényekért. Annyira hihetetlenek, nagyon keveset kérnek az életünkből, és minimális gondoskodással is elélnek. Szóval aki dolgozik, kevés ideje van, de szereti a különlegességeket, annak bátran ajánlom. Beszerezhetők a Marczika kertészetben, akár személyesen Érden (érdemes kimenni a kertészetbe, fantasztikus élmény), vagy rendelhető a webshop-ban a következő címen: http://www.bonsaistudio.hu/tillandsia. Vagy Bene Lászlónál Budapest 22. kerületében, az árlista a következő oldalon megtekinthető: http://probaoldal.comli.com/.
Aki tillandsia neveléssel szeretne foglalkozni, érdemes elolvasni Horváth Ferenc Tillandsiák című könyvét, ott részletesen leírja a szerző a tillandsiák nevelésének csínját-bínját, és fajokat is bemutat a könyvében, az alapján választani is tudunk, azonban a fent említett kertészetekben tanácsot is adnak a megfelelő növény kiválasztásához.
Végezetül ajánlanék két tillandsia fajt, amit nagyon strapabírónak találtam. Az első a Tillandsia capitata, ez egy nagyobb méretű faj. Kevesebb sarjat hoz, azonban nagyon jól bírja a gyűrődést.
A másik faj pedig a Tillandsia caput-medusae, ez egy álhagymás faj, nagyon mutatós, és gyorsan képez telepet.
Remélem sikerült kedvet csinálnom ezekhez a csodálatos növényekhez, és aki mellettük dönt nagyon sok örömét leli majd benne. :)
Szobakertész
